Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. október 31., szerda

документ есть!

Ünnepélyíes bejelentés következik!

Hétfőn meghozta a postás azt a bizonyos borítékot, amelyben a nyuggerségem dokumentumai szerepelnek!

Dokument van!
 документ есть!

Így holnap ki is próbálom a 90%-os szelvényt!
Most máris kikészítem, hogy ne maradjon itthon!

Kedves felebarátaim!
A drága nyugdíjfolyósító mindössze két és háromnegyed hónap után ki is utalta az elmaradt apanázst!!!
Szép élet a vén élet!
Csuhé és a többi!


Most már tuti, és nem kísérthet többé olyan képzelgés, hogy holnap szólnak mars vissza kisanyám dógozni!



Kivételesen!

Ritkán osztok meg oldalakat, de ebbe most belezúgtam:
http://www.duitang.com/people/mblog/48045120/detail/

2012. október 30., kedd

Szeretem 4. Magyar Kézműves Remek

Pálinkás téka, tükör és törölközőtartó - palóc áttört motivumokkal 
- készítette Szepesi János fafaragó népiiparművész.

2012. október 29., hétfő

Fügét mutatok...


Míg ránk tör a fagyos szél
szétnézel
viruló kertedben
mit ne szánj
fagyhalálra
édes fügével telik meg
tenyered
s
mit a nyár nem hozott meg
megérlelte az ősz
bolondos felfordulása.



Szeretem 3. Tölgyfa mintás palóc áttört garnitúra


Magyar Kézműves Remek

2012. október 27., szombat

Hófehérke 2.


2012. október 25., csütörtök

Hófehérke...












Elkészült a nagy mű, s az alkotó továbbra sem pihen...

Megtörtént a konyha, előszoba és fürdőszoba festése.
Konyhám - ma még - idilli képet mutat!
Meg kellett örökítenem, hisz jól tudom csupán múló ábránd, hogy mindig ilyen szép, szinte autentikus legyen...

Holnap a további két helyiség következik, s lassan helyükre kerülnek a dolgok.
Aztán szeretnék kivenni egy kis alkotói szabadságot....

Képek jönnek még.


Az első hó...

Este volt
a
hold

bámész tekintetét elfödte a köd
s
fényt szikrázó lámpák között
egyszer csak megcsillant a hó
borzongató
tél jelző fehér kásaszem
virágra hullt
bíbor fakult
tűnt őszünk méla bája

kanyargós
éji álom utamon
sárgult falevelek közt
baktattam
emlék képek közt
fázósan kotorászva


sebeimre gyógyír

szobámban tűzlángot lövelő
parázsos
puhaságát
ontó

dudorászó régi kályha.

Szeretem 2. Bölcső

                                            Palóc áttört faragás - Magyar Kézműves Remek
                                                                   /Szepesi János/

2012. október 24., szerda

Szeretem 1.


                                  Asztali készlet - áttört faragással és spanyolozott sótartóval.
                                                        Magyar Kézműves Remek
                                                               /Szepesi János/

2012. október 22., hétfő

Síva

Síva szeretnék lenni 
trallala
ne
sírva
sajogva
sóhajtva
térjek be este
pihepuha ágyba

nyolc kar
talán négy is elég lenne
ha 
volna

lekvár
alma
virág
süt
főz
mosogat 
(brrrr)
kert
rend
a többi
 után 
nem számolnám talán
további
napi restanciám....

Ps:

kéne talán egy kilencedik
ki buksin símogat
majd felgombolyítja
az elgurult
türelem fonalamat!

2012. október 19., péntek

Tűz van babám!!!

 
Új kályhánkban ég a hasáb fa...
Vízteres a drága, így egész házunkat bejárja melege.
Bolgár gyártmány, sütni lehet benne, küllemre is tetszetős.
Kapacitása a duplája az eddigi török masinának, hely igénye kevesebb, én azt is kedveltem, olyan jó kis nagymamás hangulata volt.
Ma megtörtént a csere, itt már látszik a tűz és a sütő ablaka is üvegből készült!




2012. október 17., szerda

Ajándék napfény!

A tegnapi felhős, esős, ködös idő után ma ajándék volt a ragyogó napfény!




Néhány képet elraktározok borúsabb napokra...

2012. október 16., kedd

Tisztán




Hiába már többé nem lehet
kiáltanám
patakhabosan élnék
vétkem
hosszú zsinorral sose mérjék

erőt hitet
égi csillámló hangokat

varázsolnék újra

homályba veszett
gyermek életem

jaj
felnőtt
viszolyog
dermed már bennem

tisztán
szeplőtelenül már soha
megtiport
időmázsát
cipelő
fáradt ostoba napokat görgető

őszben bandukoló
lábam
meg-megakad bordó levelekben
tüskés vadgesztenye
szétnyíló búrkában.

2012. október 14., vasárnap

Bandi





Születésnapost ünnepeltünk ma!
"Kisfiam" 21 éves!

Együtt voltunk - a nagy család, fogyott a sok finom falat.
S ezek a rosszcsont "kölkök" ugratták egymást rendesen!
Gondoltunk szeretteinkre is, akik távol voltak, s azokra is, akik többé már nem lehetnek közöttünk.
Unokák aranyozták be a borongós délutánt!

Apró csellel a fatörzstortát átlényegítettem csokisra, /semmi flanc/ - az elfuserált mufflon /maffin/ finom rakott vanilliás, tejszines sütivé változott, a máglyarakás maga volt a tökély, hála a zamatos rónafalusi almának!


Ki-ki kedvencéből és az étkekből kapott útravalót!
Már csend és rend honol a házban, csupán az édes illatok maradtak itt nekem!



2012. október 8., hétfő

Őszi üzenet



Üzent már az ősz
aranypárába burkolódzó hűvös hajnalon
vércsepp szirmok
muskátli könnyek közt
rejtőző sóhaját hiába kutatom

csend
végtelen
jövőt kémlelő néma félelem
mikor toppan be zord
vacogó
ködpárás derengő furcsa reggelen

hullanak majd
szótlan sárgán
barnán hűvösen
életbúcsúzó falevelek
ellejtik végső táncukat nekem
míg
 szélkeringő utolsó csókjával rájuk hajol
suttogják talán
találkozunk majd újra valahol

ma még
harmat játszik tükrös fényben fűszálak hegyén
s
ha fűre lépek
borzongat a nyári játék
hintát ringató szellő hívogat
hosszú mézes napok
ölelik még vállamat

de
jaj
koppanó dió burka feketén feslőn
lábam elé gurul
itt hát a titok
szétmállik minden álmot őrző édes emlék
hinta lebeg fel-le

eggyé válik
múlt és jövendő
rövidülnek az esték
káprázat csupán
e
szitakötőszárnyas esendő jelenlét.

2012. október 2., kedd

Kóstoltad már?

Szilvalekvár készül -ecetes változat (már tudom, hogy nekem nem az igazi), közben megsült a csirkemell is.
Fűszerezés - csipet curry, bors, sáfrány, mustár, hozzá szilva, pici méz és néhány csepp szentjános kenyér szirup (az én "drogom"...).

A sült mellé a forró lekvárból is kanalaztam - csuda finom!

Szentsjánoskenyér szirup - mindenkor a legfinomabb gyógyír nekem...

2012. október 1., hétfő

Sóska...csintalan palacsinta

Gyerekkoromban a hideg is kirázott tőle, anyám hiába kérlelt a világ kincséért meg nem kóstoltam volna.
Most, ha lekukkant az égből meglepődhet nagyon.

Sóska mártás maradékával töltöttem meg a palacsintát, reszeltem rá jóféle Liliomkertben
( http://partfal.blogspot.hu/2011/08/liliomkert.html)
vásárolt fűszeres kecskesajtot, összemelegítettem - mondhatom finom!
Fotót azért mégse készítettem róla, ne essen az ember a ló másik oldalára!
Alapvetően hortobágyi palacsinta volt ma az ebéd, ez is cselesen készült - maradék pörköltöt, és körömpörkölt  sűrű szaftját kombináltam, remek lett!
De maradt néhány baracklekvárosnak is!