Kenyeret sütök

Kenyeret sütök forog a gép

lapátjával keveri a masszát

a 
hőfokra vigyázz 
csak ennyi

só liszt víz kovász

sütőlapáttal ne hadonássz

elég az áram és nő a tészta

étel lesz belőle

kenyér

anyám
kezedet látom

ahogy dagaszt

fáradt ujjaid puhán és lágyan

elmerülnek az élet tésztában

kockás ruhás szakajtóval
állunk a pékség ajtajában

már nem is tudom neved

te nyíregyházi utca

hol e drága teher

kenyérré érett

ropogós héja maga volt

az
isteni igézet

kezedet látom
Magdus

fűtöd a kemencét

izzik forrón mint a láva

téblábolok bámulom

e szent keletkezést

a
teknő hatalmas

szaporán mozdulsz

nevetsz
mesélsz magyarázod

régi torjai kenyerek történetét

lángos is sül mennyei illat

szemembe könny sűrű párája ül

szakadnak fel az emlék szálak
futunk  a Garamról csurom vizesen

s
kenyeret kalácsot látok
kifordulni
nagyanyám

dundi kezei közül

kenyeret sütök pihen a tészta

határokon át cikázó gondolat

hazám bejárom
régi kenyerek illatával

megannyi elveszett tájad

kenyeret sütök s a Dunára nézek
valaha rég itt  vízimalom őrölt

rég széthordták utolsó kövét

kél a kenyér kél

unokám tartja tenyerében
holnap

egy karéj kenyérrel
múlt jelen jövendő újra összeér.