Tunézia

Tunéziai tavasz

Jártam valahol
hol béke volt és
enyhe jázmin illat


esténként jazz
szólt a bárban
s a nagyvilágnak
kitártuk karjainkat

zúgott a tenger
vihar csavarta a pálmafákat
majd a parton míg telefútta
apró púder homokkal arcunk
nevetve fordultunk a 
márciusi drága nap felé


kávéztunk egy másik
furcsa világban
az abroszra parányi morzsa hullt

szőtték a szőnyeget
beleszőtték a vágyunk
hogy egyszer itt
újra együtt vagyunk

köszön a pincér
a zene 
és a nap
a tenger villogó kékje
jázmin illata karomra csöppen


a müezin szavára könny pereg
s nem feledjük el a béke perceket.



Ha álmodban is látod
azt a házat  
muzsika morajlás mámor
időutazását ha érezted már
kóborló lelkeden
tudod Te is
ezer évnél régebbi súly lebeg
a romos falak között 
kopogó lépteid felett.