Régi nóta

Korán volt még
álmok maszatolódtak szét az arcomon
korán volt
fagyos kavicsokat ölelt körül
a megdermedt tócsa
korán
hártyavékony a jég a reggeli tompa létben
egyetlen vigaszom az úton
a
kék vitorlát feszítő
hatalmas ég.
 
Korán volt még
a fák göcsörtös testét
csodáltam hosszan

zizegett a szentjánoskenyérfa
barna gyümölcse
fejem fölött
s
a
fák lombja közt
ott himbálódzott az én karikám.

Kié volt ki tudja már
mi repítette fel
egy kéz vagy
csupán a szél

elérhetetlen

játék volt régen
földön gurult de ez már a múlt
nem nyúlhatsz utána
fogva tartja  a fa egekbe meredő
tövises ága.

Korán volt még
mégis
erről a rózsaszín libbenő
ég föld közt libegő
ágak közt billegő
karikáról
eszembe
jutott a régi nóta

elérhetetlen szerelmünk

s
a
szél lágyan arcomon
a
könnyeket végig sodorta.