Búcsú vers

Csak ülök némán
bámulom a fehér falakat
kábán keresem elmémben
az utolsó kedves
baráti szavakat
szemedet s a
nevetést
ahogy alig két hónapja
még játszani láttalak.

Elmentél
néhány magányos
vergődő pillanat alatt
soha sem tudjuk meg
mi volt a végső
a legvégső gondolat.

Arcod előttem ahogy
unokád kezét megfogod -
nem feledünk
velünk maradsz
- micsoda ostoba
elcsépelt frázisok.

Várt rád a cseresznyevirágzás
egy távoli szigeten
szinte már emelkedett
a gépmadár szárnya

titokzatos
igéző világ helyett
ó mondd miért kellett
belépned egyedül
a feketén hömpölygő
örökös homályba?!

Mély szomorúsággal Hubának.