Figyelj rám

Olyan késő ez az este
árnyát a fény rám se vesse
szavakért kutatok
kábán merengve
mert oly hosszúnak
tűnik már az este

az alkony is
ahogy a két ladik
egymástól távol
kiúszik a végtelenbe
a fakuló sugárból

s karom
ha még úgy akarom sem
tarthat vissza
elnyújtott tétova mozdulattal
húz a magány
a fáradt szomorúság
sűrűsödő iszaptengerébe

figyelj rám
ha nem is hallod meg
zokogásom figyelj
mert némán is
csak neked kiáltom

félek a magányos esték
gyilkos perceitől
egyre szorosabban
ölel körül a bánat
és nincs erőm
hogy érted s értem
közös holnapért kiáltsak.