Idő

Meglásd lesz még jövőnk

mondod
míg kibomlott hálóval
időt fognak az évek.

Van közös út
hangodban
nyomait érzem
a régi édes 

bizakodó nevetésnek.

Majd meglátod együtt
leszel velem
ha megöregszünk

a teát csodakertünkbe
neked botladozva viszem.

Ablakomban itt remeg a hold
villódzó éjszakai fények
csillámlik a víz
s a hajnal madár füttyre ébreszt.

Rám hullik a harmat
s a fák illat árja
belesimuljunk hát

időtlen időkig
a holnap boldogságba?