Talán nem is kellenének suta szavak
meglátogattál ma is a forrón felragyogó
vakító dunai nap bársonyos íve alatt.
Nézted ahogy teszem a dolgom
cipelek mosok eltaszítom a szekrényt
virágot locsolok megbámulok egy lepkét.
Kezem nyomán épp úgy szaporodott a rend
ahogy tőled tanultam csak itt itt idebent
volt minden kusza és elhagyatott.
Ahogy fogyott a munka eszembe jutott
görcsbe ránduló kezed - legalább most
ott fenn valahol látod hogy utánad lépkedek?
Elmentél Te is két éve már hogy nem alusznak
a bánat csillagok hiába kiáltok feléd
Anyám nélküled árva elveszett vagyok!
szívbemarkolóan csodálatosszép...
VálaszTörlésNekem is tetszik ez a vers.
VálaszTörlésSzép ez a vers és tulpánok amik egyik kedvenceim
VálaszTörlésCsodálatos ez a vers!!!!!Lélek mélyéből szóló....Te írtad???
VálaszTörlésMi a neve annak a kis kócos virágnak,ami halványrózsaszín és feltette ma fotóját,te meg vettél???????
Melengető érzés volt olvasni. Segített emlékezni az én mamámra is. Köszönöm.
VálaszTörlés