Tárd ki az ablakod
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
vár rád a reggel
a Duna előtted
didergőn összedobált
szürke mozaikdarab
s vár rád a nappal
már szarka száll el
a dőlő diófa alatt
zöld suhogásban
feketén hullik földre
a túlérett eper
fel sem szeded már
pezsdülő gyümölcsétől
bódultan dalol zöldike
vörösbegy sármány.
szél sodorja be a hangokat
nyár van izzó
ajándék ez a
hűvös szélfuvallat
ébredek hát
még egy pillanat
és magamba szorítom
frissen szőtt álmomat
s neszektől gazdag
magányos hajnalomat.
mintha a mai hajnalunk kicsit összecsengene :)
VálaszTörlésJó ez így...
VálaszTörlésTávolságok érzékelése nélkül...
Márta, egy szemet sem aludtam, az a repülésre kész fotód is találó - a magam állapotára is értve :))))
VálaszTörlésDe jó itt olvasni!
VálaszTörlés