Kérges kezű

Egy hete már vagy több is
hogy ablakára nézni nem tudok
kormos fájdalom fog el
míg hazafelé indulok
csak az a sarok ne jönne szembe
ahol befordulni kell
kerítésbe fúródott gyomok
innen indult utoljára
nehézkes lépteivel
aztán még utánam szólt
megtartom a jó kedvemet
hisz a humor a fontos
ketten együtt leszünk
lassan 120 évesek.
 
Virágpalánták a kertben
ahova véridegenek lépnek
rózsaszirom ha hull
róla már senki sem kérdez
mért elmúlás minden
mért ez a fájdalom
szegényes szobájában
dohszagot áraszt az üres ágy
s a szétmálló sötétes árnyú plafon.