Koszorú helyett

Minden nap egy kereszt

dőlő búzatábla

barátom mondd

mért siettél hirtelen

az ostoba halálba?

 

Tegnap még

fáradt tekintetedből is

futott felém a jóság

ma már vár rád

kérlelhetetlenül az

örökkévalóság.

 

E héten kaszák

suhogtak lankadatlan

dőltek az árva szálak

sebtiben őrülten

hadonásztak

nem irgalmaztak

a megtörött kalásznak.

 

Egy könnycsepp csupán

lehet hogy egyedül

egyedül én siratlak
kérges kezed hagyatéka

széthullik  mint  szélviharban

a rosszul kötött asztag.

 

S.F. emlékére, mély fájdalommal.