Két fa között egy harmadik felé

Lehajtott fejjel igyekszem
két fa között
egy
harmadik felé
 porszemek isszák fel

titkos könnyemet

nem tudja senki

mi az a súly

mit folyton cipelek

szívemre görgetek

árnyak borulnak össze

hátam mögött

közöny

fáradtság leple arcomon

megvívott harcaimban

hol győztes

hol vesztes voltam én

nem talállak

talán ott a fák vörösbe mártott

lombjai között az ág hegyén

hegyek taréján

patakok fölött

suhogó szélben

kitakarod nekem arcodat

megyek

rohannék is

de

visszafog a félelem

pedig tudom jól

már nincs mit elveszítenem.