Fázom
fogamhoz koccan
még néha a napsugár
hitetve hirdeti még itt van
itt van még
hitetve hirdeti még itt van
itt van még
a
kései kényeztető nyár
meleget kívánok
kabátra kabátot
didergő ablakom
hol van már pompázó virágod
szirmait a szélbe
mért eresztetted el
kezem kezedből
mért is
engedted el
aranyló őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe
suttogó
csendes délutánra
mikor a pára
még
nem övezi szádat
ha hozzám hajolsz
hová lett a vágy
magam sem tudom
napunk felcsillan
talán
titkos kis utakon.
Nagyon szép, kissé szomorkás vers....Az utolsó versszak tetszik a legjobban.
VálaszTörlésÉletünk is lassan elérte az őszt. Az utódok már önállóak, a vágyak kialudtak. Emlékeinkből aranytartalékot viszünk magunkban az elnémuló télbe. Azonban ne csüggedj, addig még sok ünnep, pompa és öröm vár ránk. Ráadásnak pedig ott lesz a finálé!
VálaszTörlésEz a vers most a kedvencem.
Nagyon tetszik.
Hölgyeim köszönöm!
VálaszTörlés