fehér volt
az élet
lélek se ki se be
jéghártya úszott
a víz tetején
s egy didergő vadkacsa
meg én
meg én
lézengtünk
a
lét peremén
téli könnyeiből
csipkét varrt a szél
dermedt ujjal
havat poroltam
egy ágról
áttetsző fátyol a Duna fölött
partján
két tétova lábnyom
csónak ringató csendemből
sóhajtó fuvallatom
sóhajtó fuvallatom
csak Te hiányzol.
ó, de szép a Dunánál is! A csónakok, mint a kis tollhegyek sorakoznak:)és a fa apácarácsos erezete! Szép a vers, csak nem saját szerzemény?
VálaszTörlésMind az enyém - kép és szó...
VálaszTörlésMárta! Hát gyönyörű... én a téli táj szépségével nem tudok betelni! Szeretem a tél csendjét. Alig hallani autót keresztülhajtani a falun, teljesen háttérbe szorul a civilizációs rohanás. Kép és szó? A szóhoz is gratulálok! Erika
VálaszTörlésTe is hiányzol! :)
VálaszTörlésNo meg a Duna is.
Te is hiányzol. No meg a Duna is. :)
VálaszTörlés