Pirkadat

Finom
fémes hang
hajnali csendben
szélcsengő súrolja
parányi párját

sötétből szőtt
ébredésem
lélekdonora ringat

fények
tompán
biztosan
takarják ki a tájat

sötétkék fölött
halvány rózsaszín pír
széllel támad
láttatni engedi
elmosódó partom
lágy ívű
havas határait

jégtáblák ölelik egymást
egyre szorosabb
dermesztő kapocs

lassan mozdul a víz

áttetszővé válnak
távoli fák
törzsükben
lapuló
tavaszvágyuk
őrzik szelíd
sejtjeikben hosszan

míg a jég recsegve roppan

csipkébe vont ágak
kitartó álmokat ringatnak
 mióta
idejét sem mérik
felnyújtóznak
egészen az égig.