Jégvilág

 

Ablakra fagyott jégcseppeken át

fényes reggelen
dermedve
táguló világ

hóba fagyott

törékeny

fehér

virág

tűri

még

telünk

metsző  mosolyát

jég

villan

csillogó ruhájukat

rázzák a fák

karcsú testükre feszülő páncél

roppan

kacér nap

sejteti

kikelet jön hamar

tavasz

súgod

tarkómra ég a vágy

hallani

friss

csicsergő dallamot

ahogy
a

napfény
tükrében
felragyog

szétfoszlik minden kétség

még

egyet

nyújtózik

a

tél

friss szelekkel

köszönt majd
rügyfakasztó ölelő reménység.