Áldom a csendet
míg
fátyol takarja
csenddé szelídült útjaimat
hajnali derengésben idézném
csillagfénnyel mosdatott arcod
képzelem
kalácsot ringatsz
forrót
kezedben
orromhoz ér az illat
felfedni veszített titkainkat
már nem tudom
összezárultak az évek
koppanó léptekkel iramodók
ma újra végig gondolom
hogyan is volt
hogyan is szólt
az
ünnep
összekulcsolt kezünkbe szorul az emlék
kalácsszagú üzenete
anyám
Te
vagy nekem
e
szép ünnepi rendben
a
tükör
foszló kalácsod mazsoláit
nem lelem
múltunk lapjai peregnek
ibolyás
tekinteted
újra megszületett
nézem az égi jeleket
áldom csendmorzsáim hajnali varázsát
s
friss remegéssel
hozzám súrlódó életleheleted.
Nehéz, bonyolult, szomorú! Szerintem e Husvét üzenete nem a keresztre feszítés hanem a Feltámadás! Várnék egy vidámat! Szeretettel Zs
VálaszTörlésSzép, a szomorú is lehet szép. Boldog tavaszt !
VálaszTörlésErika