ALMÁK

Nagyszalóki András festményéhez írtam az alábbi verset még 2015 tavaszán, - egy pályázat alkalmából -  aztán most szombaton - meglepetésemre - elhangzott az Érd Parkvárosi Közösségi házban a KÉK-ek őszi kiállításán...

 

 

ALMÁK

Mind szét gurultak

édesek

sárgák

pirosak

fényesek

kötényem

zsákom

elszakadt

nem találom a foltokat

mind elgurult hát
szerteszét

nyelvemen érzem

bő levét

mellemre csordul
megtapad

kezemhez

mézesen
ragad

arcomon ott maradt a csepp

kézfejeddel törölheted

együtt jártunk

múlt

kerteket

szakítva titkos perceket

élet

vagy

álom

egyre megy

almába haraptam

veled

megkóstoltuk az életet.

 

 

Tarnócziné Barabás Irén felolvasásában....