TÜRELEM

DECEMBER

Éhes cinegék röppennek a kerten át

csippentenek a magból

míg tele van a kis fonott kosár

megjött a gerle is végre

kutatva tekint a messzeségbe párját remélve

csendes párában a folyó

deres

a

fű

belé kóstolt a fagy

fogait nem vájta még mélyre

muskátli pirul kacéran

nem számítva a télre

hajóablak üvegén villan a fény

szürke fodrok karikák a víz közepén

 idilli reggel

 milyen sok és mégis milyen kevés

a

szív nem nyugszik mégsem

csak

kérdez

nyaggat

 meddig tart még ez a tünemény

meddig tart a fény

s

a

szirmok tarka selymeik igézetében

dacolhatnak-e decemberi hideggel

széllel

kitart e ez a türelem ma estig

holnap reggelig

és

azután

ha

komor felhők között nem talál utat a nap

melengető víg perceink

mondd

meddig tartanak?!