Téli rajz

Színtelenül

színes

udvar és kert üres

a

hideg pára

ráfagyott fenyőre

vén cseresznyefára

bokrok

esendő ágak

dermedt csillogó ruhában

új

szép

napokra várnak

hóvirágok

lándzsás őrtállói a télnek

fagyosan is remélnek

és

a

Dunán is fehér a paplan

hajó dohog de én nem látok az orromnál tovább

hol röppen a sirály

és

hol

csapnak le éhesen a kárókatonák

téli rajz

felbukkanó régi téli képek

mesés a táj

kiskabátban szaladtunk tágas réteken át

lábunkra fagyott a bakancs

kezünket vörösre csípte a hó

árokba borult szánkó

nyakunkba hulló hógolyó

jégcsapda lett a beszakadt kicsi patak

átfázva értünk haza

zúzmarás öreg füzek alatt

otthon

melegen duruzsoló kályha várt
anyám lefejtette rólam
az
 átázott
kabátot
ruhát

s

bevackolódtam a konyhai öreg puha ágyba

nyakig húzott takaró alatt

vártam

míg

a

gőzölgő leveshez

anyám
előveszi
kedvenc kopott kanalamat...

 

/Tegnap a vonaton egy oroszlányi nénivel idéztünk gyermekkori emlékeket... neki köszönöm, hogy megnyílt a szívemben a zsilip. Az idézett gyermekkori kép - mezőkeresztesi éveinket eleveníti fel, ahol három kilométerre volt az iskola... sok veszélyes kaland után a nagy hidegben átfagyva értünk haza./