ÁRADÁS

Áradás

Duzzad a víz

percről percre emelkedve árad

gyufaszálként pörget gallyakat

gyökerestől kitépett hatalmas fákat

mindent sodor

ami

útjába áll

nap kél komótosan

valahol távol vijjog egy sirály

túlparton az erdő már vízben áll

és

a

hajók

piheként tűnnek el a képből

villanásnyi idő

minden sodródik tovább

kertünk alatt

nem látni a tegnapi utakat
léptünk helyén
zavaros tócsa van

kormorán húz fekete csíkot az ég színesedő peremén
és

a

perc

 szalad

 ablakomba

nedvektől feszülő ágak közt

végre bekukkant a nap

nyújtóznak a fák

egymásnak és a fénynek 
sóhajtják közös titkukat

közeledik végre a tavasz.