Hajnali firka

Pirkad

feledjük gyűrött álmainkat

kitágul az ég

szép

vöröslő csíkokból szőtt
titkokat takaró
sűrű fátyol
 csillagokkal ékesített súly
 szívnehezék

valahol távol a lángoló láthatártól

repülők húznak fölfelé tűzcsíkos jeleket

 zaj repeszti ketté az ismerős csendeket

föld és víz

megremeg

hajó szeli a habokat

könnyedén visz hátán a folyó nehéz terheket

szorgalmasan forgó radar

figyel

de

nem láthatja hogy a parti füzes mit is takar

álmok

vágyak

összefirkált létlapok

miket az éj buzgón összegyűjtött

takargatott

a

reggel gondtalan elsodor

minden kincset és minden kacatot

hisz

botor és óvatlan a szív

 pillanatra nyitva felejti

éji csodákra éhes tátongó kapuit

és

észre sem veszi hogy kincseit elveszi

elrabolja a nap

halványuló vörös jelzések

sötétet átfestő harsány sugarak

semmivé simulnak a másodperc tört része alatt.