MAMÁM
Nézem a kerti rózsát
neki adnám
ha
lehetne de nem lehet
látom magam előtt
szinte sosem vette le a kendőt
látom a dundi kezet
kalácsot dagaszt éppen
vagy
szakajtóba készíti a kenyeret
tűz pattog a kerti kemencében
rám néz
szeme simít
hangja szívembe akaszkodik
viszem magammal
köténye itt lebeg
néha árnyék máskor puha takaró
mosoly és bánat
hangja olyan édes volt nekem
mint az a cukrozott kalács
sírtam az elváláskor
de hiába sikítottam
Mamám
Mamám
Mamám!
Határok húzódtak közénk hidegen
minden szépséges nyaralás után.
Kerti virágok dacolnak most a széllel
ölelkezem sok szép emlékkel
álmomban
csokorra valót a rózsákból
ma neked szedek drága nagyanyám!
Ohh, de szép <3
VálaszTörlés