Nehéz szavakba foglalni mit érzek, amikor a kertre nézek. Locsolás, locsolás, locsolás... És mégis... Ki tudja meddig tart még a perzselő hőség, s ki tudja mi marad belőle. Néhány virág és bokor még bírja, másokat mintha lángszóró perzselt volna...
Dies diem docet. Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
Mindenki küzd ezzel az érzéssel, akinek van egy kis kertecskéje. Ilyen "kopasz" soha nem volt a kertünk, udvarunk. Locsolás ellenére is. Egyszerűen megégtek a növények 🙄
VálaszTörlés