RÉTEGEK

 

 

Ablakom ismét képkeret

lent levél hull

fent égnek a színek

vetkőzni még csak most kezdenek a fák

levetik a kopott lombkoronát

és

vacogva

fázva

várnak a tél jeges ostromára

hátuk mögött a hajnali ég

tépi

bontja

sejtelmekből szőtt vastag köpenyegét

vörös

rózsaszín

ezüst

szétmálló fekete

fény gyúl a fák közt

a

lét pazar szépségű intő jele.

Éjszakám bolond volt és nehéz

évtizedek billegtek vállamon

arcok

emlékek keveredtek

képek peregtek

a

vágyódás nagy hatalom.

Mindent de mindent

egy tégelybe borogatott az álom

zűrzavar uralta

s

hiába kerestem kiutat

valahol távol voltál

távoli éjszakák súlyos fellege alatt.

Eső esik

kopognak a cseppek

lassan mint régi bánat összekeverednek

fordul a világ jobbra és balra

szél nyargal ahogyan éppen kedve tartja

s

a

színeket bolondul kavarja

pirkad

megbocsátó világoskék felhő fedi

az

iménti zord feketét

múltunk minden zárványát

kibonthatatlan rétegét

gyengéd részvéttel öleli s magába takarja.