NYÁR június 20

Nyár

nyár

felzokognak a szavak

száz és ezer

elfutó

pillanat

hangom elfúl a szélben

e

földi

őrült

ég felé táruló

gyönyörűségben

vízcsepp hullik

háló szakad

hamarosan

perzsel a nap

kószálok

létezem

léptedet nem lelem

korai ébredés

illat

selyem

rám hullik

fogva tart

légkönnyű és nehéz

még viselem

érkezés

létezés

elmúlás

tévedés

szívemben forgatja

emlékek

 késhegyét

a

nyár

édes múlt vétkeink

rebbenő vágyaink

kék szárnyú éhező

csapong

dúsan terítve a kert

repülj s keress

az

irgalom órája ez.

Felpezsdül part s mező

hajlik ág

hull szirom

vége lesz

jól tudom 

élet és irgalom

létmámor

csepp

csend

 

szívtáji fájdalom.