Aranyozódás... görögökkel.

 

Azt mondja, hogy a görögök...!!!

Mama! Két osztálytársam is van, akik mindent tudnak a görögökről - szól és térül-fordul, majd egy nagy, okosító könyvvel tér vissza, s a kanapéra mellém kuporodik.

Két osztálytárs mindent tud a görögökről?! 

Hm... sejtettem, hogy 2.L ezt nem hagyhatja szó nélkül, s arrébb is csusszantja az ötödikes tankönyveket.

Lapozgatunk, kopottas ókortörténeti tudásomat próbálom összekaparászni. Gyéren sikerül. Ki volt X, és ki volt Y? (Pironkodhatnék, de inkább bevallom, hogy elfelejtettem a sok-sok isten, hős, mitológiai személy egyikét-másikát.)

De az én Habcsók Terroristámat nem olyan fából faragták, hogy kíváncsiságát mamai tudatlanságom lohassza, s a könyv bezárására kényszerítse.

Olvasd fel! - kérem, és máris buzgón nyitogatja Pandora szelencéjét. 

Istenem! - sóhajtok magamban, és közben lelassul a horgolótű is kezemben. Emlékek bukkannak fel a csodálatos athéni múzeumból, s már mondom is, hogy előkeresem az ott vásárolt könyvet, s majd neki adom. 

1976 

Mennyi szépséget láttam, s mennyit mulasztottam el.., kifogyhatatlan tárháza az ókor gazdagságának. Lassan, de biztosan elkoptatta  az  idő a fél évszázadot, az én memóriámban legalábbis erősen szorgoskodott.

De!

Mellettem ül a jövő, egész nap iskolában csiszolt buksijában zsong a kíváncsiság, s távoli világok felsejlenek!

Minden tudás kapuja tárva, s ha megkérdezem mi szeretne lenni, csak nevet.

Korai még, bármi lehetek!

De én már osztom is a posztokat - második és harmadik L talán a jövő formálói  lesznek, zsenialitásban mindketten verhetetlenek!

Teát készít, mézet és citromot adagol, miután a "hazaiból" jól belakmározott, üres a tányér, s én zsebre vághatok sok-sok dicséretet.

Rózsaszín, új sapkája alól hajszálak buknak a homlokába, barna szemeiben megaranyozódom.

Mama mielőtt indulsz simogasd még kicsit a hajamat...! -s én hálásan érintem meg a hosszú, selymes tincseket.

(Meggyúrom a hideg lábacskákat is, és kibukik belőlem a kérdés: Miért nem veszel fel vastagabb zoknit te gyerek?)