Elherdált évtizedek
mosolyt már sosem viselő arcok
élet
ölelés
méreg
kicsorbult lét
veszteség sebek
nem feledhető harcok
egy
csók
a
szívre
a
tiéd
sárgult papíron
halvány ceruzanyomat.
Ma ünnep van
s
én
magamhoz ölelem
karolom
fáradt vállaidat.
Meglestelek
míg ott ültél a kerti padon
tavasz színekben tobzódó délután
arcodra fény hullt
megbocsátó égi irgalom sugara
sosem volt bűneink után.
A
gyertyák száma oly sok
ki sem merem mondani
tudom
álmodban elértek
éjbe hulló
könnyhálás
köszöntő szavaim
s
a
kérés
hogy
Isten áldjon meg gazdagon
vigyázzon téged úgy szeretve
ahogy
TE vigyáztál rám egykor
eszmélő útjaimon.
Fájdalmasan szép
VálaszTörlés