Selyembe öltözködnek lassan a füzek
s
a
folyó fölött lágyan ringanak
friss
sóhaj száll
életteli a röpke pillanat.
Cinege
harkály
rigó
csacsog
utamat rovom
hol szomorú
hol meg boldog vagyok.
Éledő rügyek és kiszáradt törzsek
megtorpanok
meddig tarthat az ajándék
a
lét
éledésének meglesése
a
hóvirág szőnyeg
s
a
korai ibolya meglelése
a
víz tükrös csodája
kavicsok
homokos dűnék
sziporkája...
leomló partokon
erdős rejteken
meddig mehetek könnyedén
bokrok
tüskék
vad lábnyomok
kövek
közt
csendben meddig ballaghatok
?
A
kérdés itt legbelül
mélyen
mocorog
nincs válasz
csak egy szándék hajt
amíg hajlik a láb
minden teremtett csodától
új erőt kapok
s
felragyog az isteni arc
szent vetülete.
/Évának és Flórának szeretettel./
Drága Márta, köszönöm, hogy nekem és Flórának is küldted ezt a sok szépséget. Minden versed öröm nekem, és hozzájuk itt van ez a sok szép kép is. A korai ibolya meglelése milyen élvezet mindig.Kívánok még sok ilyen szép napot!
VálaszTörlésMárta, kívánom nagyon, hogy még sokáig "hajoljon a láb", hogy élvezhesd a természet lelket tápláló, ihlető szépségét - mely nekem már csak az emlékeimet táplálja és annyira hiányzik!...
VálaszTörlésErőt ad a szép verse Márti
VálaszTörlés