ÁRAMLÁS

 

Domboldal

rét

egekbe felfutó kék

messzeség

távoli csúcs

kanyargós út

margaréta és pipacs

búzatenger

virágillattal telik meg a lég

fűz ring

madárka röppen

énekel

víz

part

csobbanás

szél

nádas

gém

vitatkozó szarkanépség

récék

gácsérok

merülnek

tollukra bukik a fény.

Csend és magány

kizárok mindent

nem fertőz most

jövő

múlt

s

holnapi talány.

 

Hullám fecseg

ezer kis százszorszép virít

meghallom a ma

legapróbb neszeit

magamba írom

lélegzetnyi szabadság gyanánt

bőrömre csókolja a nap

tavaszunk minden aranyát.

A

most az úr

hullám

vitorlás

hajó

szél

fellegek 

a

víz

dermesztően hideg.

 

Körforgás

játék és titok

létezés

hosszan hallgatok

nincs értelem

nincs vágy

vagy

vagyunk

vagyok

nem kérdezek s nem is válaszolhatok

összesimulnak nélkülünk

a 

 szanaszét heverő apró létdarabok.