Én
folyton
csak makacskodom
szavakba és mondatokba
uns untalan
csimpaszkodom
kimondott igék
rabja vagyok
ígéret morzsát
összerakok
lépten-nyomon
botladozok
széttekintek
s
csak
ámulok
hazug szavakkal
hitetéssel
ki és miért
játszadozott
?
Felébredek
tiszta hajnal
birkózzál meg önmagaddal
most még csend van
most még béke
álom hullott e vidékre
burkolózzunk reménységbe.
Mondat láncom akadozik
csend
gondolat tisztálkodik
árva madár
röptét várom
köd foszlány közt
hömpölygő folyómat sem látom
felnézek a távol égre
a
NAP
készülődik végre
világosság
lesz itt végre!Szólítom a mindenséget.
Teremtő!
Hazugságtól
irigységtől
tarts távol a gyűlölségtől
mutass utat erre kérlekadj szívünkbe emberséget!
Óh, de igaz! Emellett a szép és egyszerű szavakkal megfogalmazott örök vágyunk is ott van a versedben. Bocs', ha nem voltam a leírásomban teljes. Már vártam, hogy írj! :)
VálaszTörlésMárta, első látásra megigézett a kép a blogodon : bevallom, talányos volt, sokáig kerülgettem, míg úgy döntöttem, hogy kandallóban lobogó fahasábok lehetnek - és máris éreztem a tűz melegét!... Gyönyörű!
VálaszTörlésA versed is tetszik. Én szokás szerint elsősorban magamra számítok, de nemcsak...
Eltalaltad Rózsa! Fahasábok a kàlyhában.
VálaszTörlés