Színeim...

Az imént olvastam egy Áprily idézetet, "valami" szépséges kék volt benne... gyorsan leírtam ezt a vallomást - szívügyileg, szín ügyileg.

 

A szerelem mindig kék nekem

szemhéjam alatt húzódó

öröm 

gyötrelem

a

szerelem örök színe

KÉK 

egy

villanás

mely

mindent takar

mindent elfedez

s

számon semmit sem kér.

 

Ha

vágyálmaim közt 

valós szűk ösvényt török

s

nem nézve hátra

csupán

 gyűjtött kincseim szerény tárházába

mindig akad valami kék

szempár

ingfolt

kabát 

tenger

gyönyörűség. 

 

Ha

mámort keresnék 

múltban botladozva

kortyolva ismerős

fanyar vagy édes italokba

a

koccanó pohár

vékony peremén

ujjlenyomatunkban 

kezünk összeér

nem kell egyetlen szó 

sem magyarázat

miért szeretem 

 a

káprázatban

múlt óceánok partján

magamat s téged

angyal szárnyak közt

biztonságban látlak.

 

 

 

" A derű színe. Eljátszik velem,

finom kék csíkot húz a lelkemen,

múlót, amilyent szajkó szárnya von

völgyünk felett, borongó, hűs napon. "

/ Áprily Lajos /