Induláskor szépséges napsütés, ártéri erdő mélyén hóvirág mezők, s szemerkélő eső, majd ömlő... mely a felerősödő szélben alaposan eláztatott, s midőn kiléptünk a partra ismét felragyogott a napocska legszebbik arca.
Dies diem docet. Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
Mindig elszántan és örömmel indulsz el a nyolcasaidra. Hogy volt két napsütés között eső is, még arról sem írsz panaszkodva, hanem a hóvirág mezőkről írsz. Ezt is szeretem benned.:)
VálaszTörlés