Tágasabb álmok...

 

Fényjelek hasítják ketté

a

törékeny valóságot

kert végében 

csatasorban álló tulipánok

vigyázzák a hajnal perceit.

Ünnep van itt.

Ünnep szerte a világon.

Felkél a nap

sötétbe hasít

sürgölődő folyón

szememet vakítva fényhidat épít.

Híd készül a folyón

s

én

átkelek rajta

lábam nem bírná

szívem mégis akarja

s

lépek is bátran - tágasítom a teret.

Értem az üzenetet

ketté hasadt a kárpit

örömöt zengő dalok harsogják

a

lét gyönyörű üzenetét.

Tiszta az ég

fent egyre feljebb

madarak békülnek s szeretnek

egyesül

álom és vágy

béke honol szirmokon

harmatos fűszálakon

kegyelem árad

égi a jel

sóhaj fakad és sebesen terjed a hír

a

sír üres

feltámadás hírére ébredt

a

sötétben botorkáló 

esendő világ.

Tágasabbak a kegyelem útjai, mint ahogy azt gondolnánk.

“Nincs itt! Feltámadt, ahogy azt előre megmondta!” (Máté 28/6)