Régi vers

Már nem repít semmi

már semmi sem ölel

magamra hagytál

fáradt szárnyszegett

angyal

botorkálsz

megkövesedett arccal

hófehér golgotánk

elkerülöd

földre húznak a harcok

földre gyűr a kormos régi félelem

elveszítettem életed

elveszítetted életem

hová tűntél

szárnyát vesztett

drága angyal

ki repít

ki ölel

ki magasztal

ki öl

és
ki árasztja rám

a
mennyei fény

utolsó

hulló

lélekfolyamba fúló

reménysugarát?!