Esik

Esik

homlokom mögött koppan

minden cseppje

esik

távol vagy tőlem

szerelmed
elereszt-e

esik

csendben hallgatom

közelgő alkonyom

erősödő neszét

jötte úgy nyomja szívemet

mint ódon

cirádás márvány nehezék

esik

takaróm arany

lepedőm ezüst

vánkosom bársony

vacogva ringatom magam

 magányos ágyon

esik

csontomig hatol

a 

nyirkos hideg

ölelésed szétfoszló álom

nem melegít át többé

arany tekinteted

ezüst szavad

s
kezed a bársony.