Szívrejtek

Örökre szívembe zártalak

talán ezért

nincs bennem béke

úgy dörömbölsz

kiáltasz nekem

hogy

belefulladok

a
zuhogó vérbe

örökre szívembe zártalak

hallom mindig

mindig a hangod

vállamra szállnak

sóhajtozva

száműzött

tört szárnyú

fekete galambok

örökre szívembe zártalak

ökleid keményen

dobhártyámhoz

verted

agyamban

csontomban

rejtezel

életem
örökké neked kell

görcsösen fog kezed

el sosem

engeded

a
halkan konduló

sejtemben mozduló

parányi

lét-lélekharangot.