Minek

Minek is  várom még
hogy bőröd bőrömhöz ér
karodban ringat majd el
újra az álom
régen kóstolt csókjaid
hullanak
szívemre
sóvárgó számon
neked szóló a
sóhaj
ölelj
hullj rám
forrjon össze újra
a test és a lélek.

Szerettelek
hangjait hallom
régi zenéknek
s mellkasodnak
ahogy felszakadtak
a bánatsejtek
tébolyultan
hullott ölembe
vacogva
futott szét testemen a
gyönyörű
kiéhezett
rózsa szerelem

kezed testemet
körbe takarta

mindentől megszabadulva
zuhantam
lélegzet visszafojtva
az
örvénylő
semmibe

későn hullott le
rólam a régi páncél
mit neked nyitottam meg
egyedül

és most
évek múlva is
tudom
Te voltál
az égi irgalom.

Kiút nincs
éhes vagyok
és fázom
nyári zápor
mossa rólam
a vágyat

minek kiáltok
késő lesz már
ha halogatod lépted

üres órák
napok és évek

adj ennem
itass meg
csókod foszlányait
szórd sejtjeimre
kérlek.