Bíbor alkony

Káprázat

bíbor alkony

hajó jön

s

a túlsó parton

már álmokat

takarnak

égig a fák

csak állok

nézem

hogyan közeledik  az est

folyónkra

árnyakat fest

földhöz lapuló virágok illata

öleli bokám

madarak lakmároznak

vén cseresznyefán

versengve szállnak

eperfa csúcsára

fel

megrészegedve 

buggyanó gyümölcstől

hancúroznak 

hangjuk

messze száll

oly 

soká tart az édes bódulat

míg rájuk hull az utolsó

halvány 
sugár!