Oldalak

2012. augusztus 2., csütörtök

Hiány hajnala



Úgy hiányzol
hogy rám ég csontig az élet
harsogó
fényes hajnalon
 könnypárás fűre lépek

úgy hiányzol
bennem
újra forog a bánat
ostoba kín
veszett évek
szívet
szakító
tűzkerék sebei
véremben
árkot vájnak

minden mesés
új ébredés
zsibongó
forró nyárban
magányos éjem titkait
szívrejtekbe zártam

úgy hiányzol
kiáltom magamban
a
csendnek

összetörni nem tudom
régi képét
szépségkoldus
éhes szerelemnek.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése