Esti sorok

Fénysodrásból
hajlik sötétbe
át
az
este
hajók sodródnak fakó végtelenbe
fényük szitál
partra vet szilánkot

elmos a víz
törékeny álmot
remegést
ki nem mondott szavakat
kacéran szívbe hasadó
nevetést

riadt lángot vet ablakomra
egy
gyertyaszál

várakozás
eljövetel

hajamba fúr
a szél
míg
hasábfáért kilépek

csikorgó csend
mindenütt
csillogó magánykalickám
hosszú éjre vetve
elfutott
múltfoltozó kísértetem
ködbe veszve...