Kikelet

Hóbortos hajnalok igáznak
nap tör ködszürkeségen át
sejtem csak az áradó Dunát
sejtem a puha párapárna
lebegésén át

még reggel jókor
kikarcolok szívemből
létsugár
vágyakat

simítom didergő ágak
fakadó kis rügyét
foszlanak
fehér virágszirmai a hónak
karcsún nyúlik ég felé
aranyvesszőnk pattanásra kész
nedv gazdag
fénylő ága
semmi kis virágok
mosolya serkent

március
tartózkodsz még

szemérmes tavaszszerelemmel
kurtítom sötét zugait
a
szívnek
várlak
kiáltom
s
búcsút intek minden
régi jégkarmos
didergő látomásnak.