Új tavasz elé....

Temetnélek már szürke hajnal

sebtében összevetném ágyam

langymeleg takaróm

húznám csak nyakig
majd

tüzet csiholva

dúdolnám halkan

nem várok már újabb tavaszig

sötétben bámulom a csendet

belé hasít a fütty

csipkebokorba bújva

tűri az esőt

aki

már úgy felcsípne
a
fűből valamit

elég volt aszott bogyók fanyar bíbora

elég a korai harmat
elég az eső

magot keresnek

itt

itt
itt

szárítanák

ázott tollaik

vacogva nézem

grafit színeit a partnak

emlékeim újra betakarnak

hagyom még
fényfoltos holnapom

friss bizsergést

tölt szívembe

a

hit

megtalálom

új tavaszom

omló bomló tarka színeit.