Meztelenül

Ledobtad hát vörös ruhádat

éjszaka

rázkódsz hidegben dideregve

 magányosan

nincs
tűzláz

forróság

szellő

pőre lettél
 esendő

karjaid magasba emeled

engedelmesen

átölel őszi fuvallat

bánat

törzsedet nem rejtik ágak

s

te

vársz

aléltan

bénán

feledve fullasztó szép nyarad

megadón tűröd

hogy

sárgás kerengő levélruháid

utolsó érintéssel

örökre
búcsúzzanak.