Hajnal

Nézd

mélysötét

álomkék

paplan fedi a tájat

csend honol

csupán

korai hajódohogás

mosódó üteme

rengeti meg ágyad

szél motoz

halni kész

dermedt virágok nyugszanak
 a
mélyben

szelíd muzsika ölel át

nyújtózik

az

lélek

nézd

hív a perc

új nappalokba

emelnek majd a fények

csend

sötét

ránk boruló bársony

közel már a pirkadat

puha léptére

hamarosan

kitágul

árnyakba burkolt

jégporos

világom.

Hajnali szerenád