Májusi viharban

Az út mentén végig

akácvirág fehérlek

térdig érő

zöld harsogásban

pilletáncos rebbenéssel

égő piros  pipacsok

dacolnak

feltámadó széllel

karodba fűzöm kezem

míg a mezőn
végig fut vágyódó tekintetem

új tavaszunk

sok apró zsenge hajtás

jég tépi már

nem kell egy szempillantás

vízben állnak

a

táblák

elfekvő búza szálak

feketedő égből

leszakadó víztömeg súlya alatt

őrzik magukban

friss

kalászuk

tejes
puha kis szemeit

zuhog

út szélén gyűlő

nyárfavirághabos áradat

nem nézek hátra

hallgatok

a

kint

és

bent

tomboló minden elmosó viharos
szívzuhogásra...