Oldalak

2014. május 29., csütörtök

Unokás vers ébredés után...



Arcod nézem
áradó
fénylő
lényed
mikor
bölcsőd fölé hajolva hozzád szólhatok

Tunti
Tuntikám

miért e becézés
nem is tudom
kis pihe
törékeny drága ajándéka
a
létnek

mikor
elalszom
mikor
megébredek
éjjeli sötétben
s
szorongató veszteségek
árnya lelkemre
fájón
rátelepül


mosolyod
szűri meg
napi hordalékomat

ringó hintában
Dunánk felé
fel
felrepülve
karomba simulva álmodol
léttitkos
mosolyodat fürkészve
kérdezgetem
ki voltál
s
ki leszel még nekem
Léna Klára
boldogító
örömgyöngyszemem?!

1 megjegyzés:

  1. Szerencsés a te unokád, meg te is szerencsés nagymama vagy...

    VálaszTörlés