Ősz

Barnás aranyban

bukdácsol
a

nap

kincseinkben megbotló sugarak

párás hajnalok
szürkeségétől koptatott

útjára

rozsdás levél

repül

zümmög

perdül

álomra szenderül

reménykedő

vörös bogyókon

didergő bogár

álmodja

szép nyarunk
vágyait

pók ásít

csapdája kész

hálóján ezernyi cseppben

tükröződik
a

lét

dió koppan

kertünkben végig remeg a nesz

kopáran remélnek az ágak

új feltámadást

őszidő szorítása mégsem ereszt

füst kanyarog

kesernyés

fodrokba öltözik a táj

még

bordó

bíbor

léthintó

ringat

s
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe

takarjuk

avarszín titkainkat.