Hársfák

Hársfák

négyen vannak

nem

magányos
árvák

megvártam a langyos éjszakát

hogy
elcsendesüljön köröttünk a világ

csituljon a zsongás

méhek

dongók

rókalepkék

udvarunkat ma ellepték

monoton módra folyt a móka

zümmmm

mmmmmm

és

még

több

mmmmmmmmmmmmmmmmm

melódia

remegtette a kertet

csak bámultam kábán

számat tátva

kibomlott reggelre legnagyobb hársunk mindegyik virága

úgy vártam már ezt a percet

míg tűzött a nap

énekeltek

zúgtak

zizegtek

éhesen gyűjtögető hadak

arcomba hulló virágpor

mint a zápor

mindent

friss sárgára festett

édes illatok terjedtek

nem

várták

meg

az

estet

de

most

a

csendben

mikor

csak

egy szál hegedű hangja szól

parányi lények  szunnyadnak valahol

most

hogy

ágak közt elült a lárma

illatok támadtak rám
szobámba

ömlik

bomlik

mézédes áradat

takarómra

pillangó emlékek

zümmögő álmok

szívhalkan szállanak.