Kifeslett rongysötét alól
pironkodva
bújik elő a reggel
halk csengősereggel jelez a szél
csilingelő percek
rózsás hajnali fények
festik
szebbé
a
mélységben alvó vidéket
kapaszkodó levelek
búcsúra készen remegnek
komótos
egykedvűséggel
uszály
uszály
szel sziporkázó hullámokat
csillanó fényei
élni csábítják mind ki eltévedt
gyengülő árnyak
teret adnak a táncnak
új
színek
hangok
érintések
várnak.
Csodálatos! Tudod miért? A vers első soraiban a pesszimista magyarság képe sejlett fel mint ellentét kik csak a rosszat látják mindig mindenben , folyton panaszkodnak: Megint szél lesz :-/
VálaszTörlésŐk csak ezt látják, érzékelik. Te megtaníthatod a magyarokat hogy mit kell igazán látni, hogy mi a szép.Hogy kell élni a mindennapokat, megélni, örömmel.köszönöm a verset!
Meghívót kaphatok hozzád?
Törlés